Az Üröm - Táborföldre vezető Kőhídnál emléktáblát avattunk az 1849. május 3-án Üröm Táborföldön táborozó Kmety György vezette honvéd hadosztály emlékére, a táborozás 150. évfordulóján. A 460 ezer Ft-os költségvetés felét az önkormányzat állta.

Az ünnepségen megjelent 40-45 fő először Vidákovits Tibor önkormányzati képviselő Úr köszöntő beszédét hallgathatta meg, majd a táborozáshoz kapcsolódó Buda ostromáról, hadtörténeti vonatkozásairól mesélt dr. Kedves Gyula alezredes, hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatóhelyettese. Rövid avatóbeszéd után Lökkös Attila egyesületi elnök leleplezte az emléktáblát, amelyet koszorúzás és a Himnusz közös eléneklése követett. Köszönet minden közreműködőnek az eredményes és emlékezetes megvalósításért.
Kevesen hallottak róla, talán sok táborföldi lakó sem tudja, hogy 1849. május 3-án Üröm határában táborozott le a Kmety által vezetett hadosztály Buda ostromának előestéjén. Az eseményre a Táborföld elnevezés a mai napig emlékeztet minket.
Fontosnak tartjuk, hogy méltó emléket állítsunk a dicsőséges Budai ostrom ürömi vonatkozásának. Az emléktábla évenkénti koszorúzása kiváló alkalmat nyújthat az iskola tanulóinak a régi történelmi események átéléséhez és megértéséhez, egyben az ürömi lakosság lokálpatriotizmusának, hazaszeretetének erősítéséhez.

 

Történelmi háttér, indoklás

Üröm Táborföld nevű egykori külterületén táboroztak a Kmety György ezredes által vezetett honvédcsapatok 1949 tavaszán, amelynek emlékét – az egykori sváb lakosságnak köszönhetően – a mai napig őrzi a terület neve. A Kmety-hadosztály április 29-én délután 3 órakor érkezett Esztergomba. Innen - Görgey utasítását véve - május 1-jén Dorogra, 2-án Csabára, 3-án Ürömre ért. Görgey május 4-én elrendelte a vár lövetését, s utasította Kmety György ezredest, hogy nyomuljon előre a Lánchíd közelében lévő, cölöpsánccal ellátott vízvédműhöz, s próbálja meg azt felgyújtani. A Kmety-hadosztály reggel 8 órakor indult el Ürömről Óbudán át Budára. Óbudán már óriási tömeg fogadta a katonákat. A tömeg akkora volt, hogy a csapatok alig tudtak előrejutni. Mindenhonnan szólt a zene, borral, sörrel és sült hússal traktálták a katonákat.

A Buda alá felvonuló magyar sereg északi részén a Kmety-hadosztály állt a Vízivárosban, nagyjából a mai Margit híd vonalában. Kmety a vízivárosi oldalon irányította ostromot, és a május 4-i vízvédmű elleni rohamban megsebesült. Május 5-én az alkonyati órákban Kmety csapatai ismét megközelítették a vízvédművet, mire Hentzi elkezdte bombáztatni a Vízivárost. Erre a magyarok visszavonultak, de hat ház leégett. Május 6-án éjjel a Kmety-hadosztály vadászai közelítették meg a várfalakat, s nyugtalanították az őrséget. Május 11-ről 12-re virradó éjjel a réstörő üteg munkálatainak fedezésére a Kmety-hadosztály és a II. hadtest csapatai hajtottak végre nagyobb arányú vállalkozást a vízvédmű ellen, ám a támadás a tüzérségi tűzben ismét összeomlott. Május 19-én a Kmety-hadosztálynak a vízvédmű fölött uralkodó házak egy részét sikerült elfoglalnia, s onnan hatásos puskatüzet zúdíthattak ennek védőire is. A döntő roham május 20-án hajnali 3-kor indult, és másnap, május 21-én reggel sikerült a várat teljesen visszafoglalni.

A vár bevételéről szóló jelentést Kmety György ezredes vitte Debrecenbe Kossuthnak. Kossuth néhány órára családja körébe is meghívta az ezredest, s egyik fiának a következőképpen mutatta be: "Nézd meg fiam e bácsit, s midőn a legvitézebb magyarról hallani fogsz, akkor jusson eszedbe e bácsinak arcképe."

 

Kmety György honvédtábornok

A vár bevételével a honvédsereg komoly, 5.000 főnyi veszteséget okozott az ellenségnek, 248 löveg és több ezer gyalogsági fegyver jutott a magyar sereg kezére. A meglehetősen véres ostrom egyike volt a szabadságharc legrövidebb ostromműveleteinek: mindössze 17 napig tartott. Az ellenségnek okozott óriási veszteséget tekintve pedig a legnagyobb győzelemnek mondhatjuk. Ez volt az egyetlen olyan eset 1848-49-ben, amikor egy hadsereg rohammal, s nem kiéheztetéssel vagy alkudozással foglalt el egy jelentős erődítményt. Buda bevételével a honvédsereg dicsősége zenitjére ért.

Ekkorra már nyilvánvaló lett, hogy Ausztria önmagában nem bír el a magyar szabadságharccal. Nem véletlen, hogy I. Ferenc József éppen Buda bevételének napján kötötte meg a végleges megállapodást I. Miklós orosz cárral arról, hogy a cár 200.000 katonát küld a magyar forradalom leverésére. S nem véletlen az sem, hogy a császár ezt a baráti segítséget kézcsókkal köszönte meg a cárnak.

Az ostromot még egy szempontból illeti meg különleges hely a magyar történelemben. 1541 óta először és eleddig utoljára foglalta vissza magyar hadsereg "önerőből" az ország fővárosát. Érdemes megemlíteni, hogy 67 évvel később, 1916-ban ezen a napon hunyta le örökre szemét a 19. század legnagyobb magyar hadvezére, Buda visszavívója, Görgey Artúr honvédtábornok. (források: crowland.uw.hu/images/csata/buda.html, http://hu.wikipedia.org/wiki/Kmety_Gy%C3%B6rgy)

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy Buda visszavétele a magyar történelem dicsőséges napja. Ennek elismeréseként a rendszerváltás óta ez a nap a Magyar Honvédség napja.